AFRIKA LEHET A VILáGGAZDASáG MEGMENTőJE

Miközben mások lassulnak, egy fiatalos kontinens lendületet adhat a növekedésnek.

Az elmúlt évtizedekben a világgazdaság motorja Kína látványos növekedése volt. 1980 és 2020 között a globális GDP-növekedés teljes negyedét Kína növekedése adta, megelőzve az Egyesült Államok (22 százalék), az Európai Unió (12 százalék) és Japán (4 százalék) hozzájárulását. 2010 és 2020 között, amikor az Egyesült Államok és Európa még mindig a nagy recesszióból lábadozott, a világ még inkább függött Kínától; ebben az évtizedben Kína növekedése a globális GDP növekedésének több mint 40 százalékát adta − írja a Foreign Affairsben megjelent közös tanulmányában Jack A. Goldstone, a George Mason Egyetem Közpolitikai Tanszékének Mason professzora, a Wodrow Wilson center munkatársa és John F. May, a George Mason Egyetem Közpolitikai Tanszékének kutatóprofesszora, a Világbank volt demográfiai szakértője, a Belga Királyi Tudományos Akadémia rendes tagja.  

Kifejtette: Kína sikertörténetének sok köze volt hatalmas népességének demográfiai profiljához. A világgazdaságot a városokban és a különleges gazdasági övezetekben új lehetőségeket kereső, fiatal munkavállalók tömege hajtotta. Ez a demográfiai előny azonban mára szinte teljesen elpárolgott. Kína lakossága öregszik, és hamarosan hiányozni fognak azok a munkavállalók, akikből egykor bőven volt. Miközben Kína az elkövetkező években ezzel a kihívással küzd, gazdasága várhatóan lassulni fog.

Vagyis a világ gazdasági növekedése többé már nem Kínán fog múlni elsősorban.

Indiát gyakran emlegetik a „következő Kínaként”, de a szerzők szerint ez továbbra is valószínűtlen kilátás, mivel India hamarosan ugyanazokkal a demográfiai korlátokkal fog szembesülni, amelyek most is hátráltatják ázsiai társát. Ehelyett a világnak az afrikai kontinensre kell figyelnie. 

Az ENSZ legfrissebb becslései szerint Afrika népessége − a csökkenő halandóság és a magas termékenység miatt − a jelenlegi 1,4 milliárdról 2050-re 2,5 milliárdra nő. Mivel Kínában, Japánban, Koreában és az európai országokban a fiatal munkaerő számának erőteljes csökkenése várható, a világgazdaság erőteljes lassulásnak néz elébe, hacsak nem kap termelékenységi lökést a következő negyedszázadban Afrika népességéhez hozzáadódó egymilliárd fiatalembertől. Az afrikai fiatalok dinamizmusa központi szerepet játszik a világgazdaság jövője szempontjából.

Demográfiai bukás

A következő 30 évben Kínának kemény demográfiai trendekkel kell szembenéznie. Az egygyermekes politikának köszönhetően, amely 1980 óta visszaszorította a születések számát, a kínai aktív korúak száma 2050-re a 2010-es csúcshoz képest 40 százalékkal, 300 millió fővel fog csökkenni. A meglévő munkaerő elöregszik, és a 65 éves vagy annál idősebb idősek száma megduplázódik. Kína gyakorlatilag semmit sem tehet ez ellen: legalább 15-20 évig még a születések számának hirtelen növekedése is aligha változtatna a munkaerő-állomány alakulásán.

Ezért minden tekintet Indiára szegeződik, amelynek népessége épp most előzte meg Kínát. Ez az optimizmus azonban helytelen, mivel figyelmen kívül hagyja India folyamatos népességnövekedésének okait: ez pedig nem a magas termékenység, hanem a hosszabb várható élettartam. Indiában rendkívül sok a fiatal munkavállaló, de a lakossága, akárcsak Kínáé, egyre öregebb. Kínához hasonlóan India születési rátája is zuhant: a termékenység az 1990-es négy gyermek per nő arányról napjainkra mindössze kettőre esett vissza. India 15–24 évesekből álló népessége − a képzettebb fiatal korosztály, amely a termelékenység gyors növekedését fogja elősegíteni − 2021-ben már elérte a 255 milliós csúcsot, és az előrejelzések szerint 2050-re 15 százalékkal, azaz 40 millióval csökken.

Az ENSZ becslése szerint India 1,43 milliárdos lakossága 2040-re 1,61 milliárdra nő, ami 180 millió fővel lesz több, mint ma. A 15 és 49 év közötti munkavállalók azonban ennek a növekedésnek kevesebb mint negyedét teszik majd ki, mindössze 43 millió embert. Eközben a 60 éves vagy annál idősebb indiaiak száma több mint 100 millióval fog növekedni a mai és 2040 közötti időszakban, ami több mint kétszerese az elsődleges életkorú munkavállalók számának. Ez aligha a gyors gazdasági növekedés receptje. 2040 után India legjobb korú munkaerő-állománya csökkenni fog, és csatlakozik Kínához ebben a csökkenő tendenciában.

Afrika egyedisége

Ez Afrikában koránt sincs így. Afrikában a termékenység, 4,3 gyermek per nő, nagyjából kétszerese a világ többi részének. Ez a magas termékenységi ráta legalábbis részben az oktatáshoz való hozzáférés hiányát tükrözi. Sok demográfus arra számít, hogy ha a minőségi középfokú oktatás általánossá válna az afrikai nők számára, a termékenység drámaian csökkenne. Jelenleg azonban az afrikai országokban a világon az egyik legalacsonyabb a középiskolai beiskolázási arány, különösen a nők esetében. A Világbank szerint a Szaharától délre fekvő Afrikában tízből csak négy középiskolás korú nő részesül középfokú oktatásban. Afrika 54 országának felében, köztük olyan nagy államokban, mint Angola, Etiópia és Uganda, kevesebb mint minden ötödik nőnek van középfokú végzettsége; 11 államban, köztük Ghánában, Mozambikban és Nigerben ez az arány kevesebb, mint minden tizedik nő.

Idén az egész világon született gyermekekből minden harmadik Afrikában fog megszületni. Ennek eredményeként 2040-ben a világon minden harmadik 15 és 24 év közötti emberből egy afrikai lesz. 2050-re Afrika munkaképes korú lakossága ötször nagyobb lesz, mint Európáé, és nagyobb, mint Indiáé és Kínaé együttvéve.

Az elkövetkező évtizedeket másképpen is szemlélhetjük, ha figyelembe vesszük, hogy 2020 és 2040 között a világ teljes aktív korú munkaképes lakossága 428 millióval fog növekedni. Ebből a növekedésből 420 millió Afrikában lesz; a világ többi részén 8 millióval fog növekedni a korcsoport nettó létszáma. Az elkövetkező korszakban az afrikai fiatalok a világ összes nettó munkaerő-növekedésének 98 százalékát fogják kitenni.

Nyugaton ezeket az adatokat és előrejelzéseket gyakran használják arra, hogy félelmet keltsenek az ellenőrizetlen bevándorlással szemben, azzal szemben, hogy Európát elárasztják vagy átalakítják a nem európaiak. A szerzők szerint ez egy meglehetősen szerencsétlen módja annak, hogy a kontinenst így lássuk. Afrika fiataljai nem fenyegetést jelentenek, hanem figyelemre méltó lehetőséget, amelytől az egész világ jóléte függ.

Fontos emlékeztetni arra, hogy 1980-ban Kína kétségbeejtően szegény és még kevésbé fejlett volt, mint Afrika ma. Kína 1980-as 423 milliárd dolláros GDP-je alig volt nagyobb, mint Hollandiáé, az egy főre jutó GDP pedig 431 dollár volt, ami alig fele a mai Etiópia GDP-jének. A következő 40 év alatt Kína több mint 200 millió fővel növelte munkaképes korú lakosságát, felszerelte őket a termelékenység növeléséhez szükséges eszközökkel, globális befektetéseket vonzott, és gazdasága 30-szorosára bővült. A következő 20 évben az afrikai országok 400 millió fővel növelik az aktív korú munkaképes lakosságot. Ha a következő 40 évben akár csak a felük is elérné a Kínával azonos termelékenységnövekedést (vagy mindegyikük átlagosan a kínai termelékenységnövekedés felét), akkor Afrika 15-szörösére növelné GDP-jét, ami 52 billió dolláros nyereséget jelentene, ami a világ teljes GDP-jének 60 százalékos növekedését eredményezné.

Természetesen valószínűtlennek tűnhet, hogy a kontinens 54 különböző országa együttesen olyan termelékenységi csodát tudna produkálni, mint Kína. De 1980-ban nevetségesnek tűnt volna az a gondolat is, hogy a kommunista Kína gazdasága hamarosan egész Európáéval vagy az Egyesült Államokéval vetekszik. Ugyanakkor Bangladest reménytelenül túlzsúfolt és elszegényedett országnak tartották; Banglades azonban, annak ellenére, hogy nem rendelkezik azokkal a természeti és energiaforrásokkal, amelyekkel Afrika többi része, az elmúlt 30 évben ötszörösére növelte GDP-jét; az egy főre jutó GDP ma már nagyobb, mint Indiáé. Ha Afrika a következő 30 évben akár a bangladesi szintű növekedést is eléri, akkor 15 billió dollárral növelné a világgazdaságot − körülbelül ugyanannyival, mint amennyivel Kína 1980 és 2020 között.

Ez a növekedési ütem nem fantasztikus. A szubszaharai Afrika 1980 és 2020 között megháromszorozta GDP-jét, 600 milliárd dollárról 1,9 billió dollárra. Nigéria 2000 és 2020 között majdnem megháromszorozta GDP-jét, Etiópia GDP-je pedig ötszörösére nőtt ebben az időszakban. Ha ezek az országok képesek erre a teljesítményre építeni, és a nagyobb regionális integráció révén más afrikai gazdaságokat is magukkal ragadnak, a fiatal afrikaiak egy generációja globális fellendülést hozhat létre. A világ egyetlen más régiója sem képes Afrika növekedési potenciáljához hasonlót produkálni.

(Borítókép:   J. Countess / Getty Images)

2023-05-19T08:33:01Z dg43tfdfdgfd